A sörfőzés ma ismert legősibb receptje egy kb. 7.000 éves mezopotámiai agyag-táblán látható, mely így hangzik: csírázott, aztán szárított magvakból gyúrjál tésztát, formálj belőle kenyeret, kissé süsd meg, aztán morzsold szét, áztasd vízbe, és hagyd egy napon át erjedni. Természetesen ez az ital nem hasonlít a mai sörhöz, de valahogy így indult a sörfőzés.

Az egyiptomiak a babilóniaiaktól tanulták meg a sörfőzés művészetét, ők finomították ügyes módszerekkel, egyes zöldfélék hozzáadásával a minőségét. Rengeteg sörfelirat maradt az egyiptomi templomok falain. Látni rajtuk, ahogy a cefréhez a korsóból valamilyen folyadékot öntenek, kétségtelenül valamilyen ízesítőszert. Hogy mit, azt nem tudjuk, viszont más forrásokból megállapítható, hogy bizonyos tájakon beléndekfüvet is adtak a sörhöz. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a hordókból hosszú csövön szívták ki az italt, a csőbe be volt építve egy kis szűrő, hogy a folyadék felszínén lebegő zöldfűszer ne kerüljön a szájba.

A szerzetesek nemcsak a gyakorlatban, hanem tudományosan is sokat foglalkoztak a sörfőzéssel, és titkát igyekeztek a kolostor falai között tartani. Nekik köszönhető, hogy a sört komlóval kezdték fűszerezni. Rájöttek, hogy a komló nem csak egy tisztább, keserűbb ízt ad ennek az italnak, de tartósító hatása is van. Az egyik változat szerint 776–ban egy brabanti kolostorban próbálták ki először, a másik szerint a freisinki kolostorban. Mindenesetre a kísérlet fényesen sikerült, a komlóval fűszerezett sör ízletesebb, jobb, frissebb és hosszabb ideig eltartható volt.

A magyar nép hagyományosan borfogyasztó. Viszont Ázsiából származik, ahol életmódjukból adódóan nem tudtak szőlőt termeszteni, csak árpát. Ezért aztán más nomád népekhez hasonlóan ők is ismerték a sör készítését – a „sernevelés” ősi magyar szó.

Amilyen fontos a cukor kiválasztása volt, a világos sörhöz elengedhetetlen élesztő erjesztésének felfedezése is hasonló jelentőséggel bír. Ezt zárt helyen, 16 és 27 Celsius fok közötti hőmérsékleten erjesztik. Nem véletlen, hogy a melegebb éghajlatú angol kolóniákon találták fel ezt az eljárást, de a témát igen komolyan vevő németek kifejlesztettek egy olyan élesztőfajtát, amely alacsonyabb hőmérsékleten is elvégzi feladatát. Az 1700-as évek végén egy új erjesztőanyagot kísérleteztek ki, melyet 5-9 Celsius fokon tudtak használni, s hosszabb időt vett igénybe maga az erjesztés, de gyakran még az addiginál is kellemesebb ízeket tudtak előcsalogatni.

1516-ban Bajorországban bevezették az úgynevezett "tisztasági törvényt", amely a sörfőzéshez csak a négy alapanyag, a maláta, a víz, a komló és az élesztő felhasználását engedélyezte. A törvény 1516-os változatában csak a vizet, a malátát és a komlót említették, mivel az élesztőt csak a 19. században izolálta Louis Pasteur.