A szerzetesek nemcsak a gyakorlatban, hanem tudományosan is sokat foglalkoztak a sörfőzéssel, és titkát igyekeztek a kolostor falai között tartani. Nekik köszönhető, hogy a sört komlóval kezdték fűszerezni. Rájöttek, hogy a komló nem csak egy tisztább, keserűbb ízt ad ennek az italnak, de tartósító hatása is van. Az egyik változat szerint 776–ban egy brabanti kolostorban próbálták ki először, a másik szerint a freisinki kolostorban. Mindenesetre a kísérlet fényesen sikerült, a komlóval fűszerezett sör ízletesebb, jobb, frissebb és hosszabb ideig eltartható volt.

Ezután általánossá vált a komlótermesztés a kolostori kertekben. A kolostori sörfőzés hanyatlásában több ok is szerepet játszott. Jó minőségű sörük erős konkurenciát jelentett az éppen csak fejlődésnek indult városi sörfőzdéknek. Ugyanakkor a kolostoroknak nem volt adókötelezettségük, ami az államnak jelentős bevételkiesést okozott. Ezért aztán a hercegi és királyi udvarok számos korlátozó intézkedéssel akadályozták a kifelé történő értékesítést. Az 1400–as évek elején megszüntették a kolostorok sörfőzési jogát. 1490–ben megtiltották a kolostoroknak és a papoknak, hogy nyilvános sörkimérést üzemeltessenek.

Ezzel kezdődött hanyatlásuk korszaka, amelyet Németországban az 1803–ban bekövetkezett állami tulajdonba vétel végleg betetőzött. A rendelet a kolostorokat feloszlatta. A sörfőzdéket bérbe adták, eladták vagy megszüntették. Csak néhány maradt továbbra is egyházi tulajdonban, és csak kevés élte túl a megráz- kódtatást.

A "sötét" középkorban a szerzetesek fontos szerepet játszottak ennek az italnak a népszerűsítésében, mert nem ellenkezett vallásos meggyőződésükkel, hogy sört termeljenek és fogyasszanak, annál is inkább, mivel a mindennapi szűkös betevő valóban kiegészítésre szorult, még ha manapság a táplálékkiegészítőkről más is jut eszünkbe.