Sör fajták

A sör árpa– és/vagy búzamalátából készült, vízzel cefrézett, komlóval ízesített, sörélesztővel erjesztett alkoholos ital. A sör hazánkban is az egyik legelterjedtebb szeszesital. Népszerűségét frissítő hatásának, magas élvezeti és tápértékének köszönheti. Alkoholtartalma viszonylag alacsony. A sörgyártás két alapvető műveletre tagolódik: malátakészítésre és a sörlé előállítására. Malátakészítésnél az árpaszemeket áztatják, majd csíráztatják. A kicsírázott árpát, a zöldmalátát aszalják, ezzel megfelelő szín– és ízanyagok alakulnak ki, és a maláta eltarthatóvá válik. Ezután csírátlanítják, tisztítják, majd hűvös helyen tárolják. Maga a sörfőzés a maláta őrlésével, majd vízben főzésével (cefrézésével) kezdődik. Az így kapott anyagot leszűrik, majd komló hozzáadásával felforralják. Ennek célja a sörlé besűrítése a kívánt töménységre. Ezután szűrik, hűtik, majd sörélesztő hozzáadása után erjesztik. 

 

Főerjedéskor, amely alacsony, 4–5 fokos hőmérsékleten 4–16 nap alatt megy végbe, a cukortartalom nagy része etil–alkoholra és szén–dioxidra bomlik. Az utóerjedés – más néven ászokolás – még alacsonyabb hőmérsékleten (0–1,5 fok) történik, és 1–5 hónapig tart. Ennek során a sör teljesen letisztul, telítődik szén–dioxiddal, és kialakul jellegzetes színe, illata. A sör minőségét elsősorban az erjedés előtti extrakttartalma (szárazanyag–tartalma fehérjék, ásványi anyagok, vitaminok…) határozza meg. A sörös palackon ezt KJ értékben jelölik. A hazai sörök 140–160 KJ értékűek, ami gyengének mondható. A jó minőségű német sörök tápértéke 180 KJ–nál kezdődik. A sör minőségét az alkoholtartalma is befolyásolja Mennyisége főleg az eredeti extrakttartalomtól és a kierjedés fokától függ. Az alkoholtartalom általában 2–8 százalék között változik.