Sok sörivó nép volt a történelemben, de olyan, mint a vikingek, egy sem. Nemcsak a férfiak, hanem a nők, sőt a gyerekek sem ismertek más italt a sörön kívül. Vizet legfeljebb a mosáshoz használtak. Hogy mindenki ihatta a sört, annak az a magyarázata, hogy a vikingek ún. méhsört ittak, melynek alkoholtartalma igen alacsony volt.

Németországról manapság mindenkinek, ha nem is elsőre, de másodikra biztosan a sör jut eszébe. Ami nem véletlen, hiszen kevés embert találni ott, aki nem issza ezt az italt. Sokak szerint nem egyszerűen a világ legjobb söreit főzik ott, hanem csak az nevezhető sörnek, amit ott főznek.

Nagy–Britanniában már az ősi kelta törzsek is főztek sört. Mégis 1215–ig, a Magna Charta kiadásáig kellett várni, mire elkezdődhetett az igazi sörfőzés kultusza. Ugyanis ez rögzítette a nemesek és szabad emberek jogait a királlyal szemben, aminek következményeképp jelentős gazdasági fejlődés indult meg.

Manapság a világ minden táján hasonlóképpen festenek a sörözők: kapható bennük néhány féle csapolt sör, kényelmes boxok vannak, és enni is lehet bennük. Semmiképp sem keverhetők össze a füstös kiskocsmákkal, bár elsősorban ide is inni gyülekeznek az emberek; jóval színvonalasabb helyek. Talán azért, mert mind-egyikük az angol pubban gyökerezik. A public house, vagyis a pub sok évszázados intézmény, bár elnevezése csak a múlt századból való: azután ragadt rá, miután az első zártkörű klubok létrejöttek.